Van kedvenc könyve?
Kérem töltsön fel jellemzést!
Kiválasztás:




Ballada Paál Sándorról


Szerző: Szabó József
Belügyminisztérium Határőrség Politikai Csoportfőnöksége, Budapest , 1976





'Megölte valaki magát' - adtam címéül a riportnak, talán túl gyorsan és át sem gondolva mindent: a cím legyen hivalkodó, a cím szolgálja a célt, ragadja meg az olvasót és ne eressze; kényszerítse el a sorokhoz, a tanulságokig.
"1969. augusztus 16-án járőrszolgálatban italt fogyasztott és a folyóba fulladt Paál Sándor határőr. A mindenre odafigyelő, és az ilyen esetekben szokásos vizsgálat már az első órákban felderítette, hogy nem történt öngyilkosság. Sőt, ennek az esetnek még felelősei sincsenek, olyanok akik okai lettek volna a tragédiának Paál Sándoron kívül. Ezért mondhatjuk, hogy Paál Sándor elsőéves határőr megölte magát."
Ennyi és kész. Ivott. Miért ivott? Fölidézte magára a bajt. Ilyen esetekre készen kapott ítéletek illenek, s ha elpufogtatjuk a készen kapott ítéleteket, csak a süket csönd marad. Ülünk az üres papír fölött. Állunk szemben a falakkal, s nézzük a szeszélyesen kanyargó mintákat, hallgatjuk hogy a falon túl vagy innen, talán éppen bennünk valami percen, valami megzizzen, de ez sem segít.
Ami érthetetlen, az érthetetlen.
De miért volna az, miért? A kérdés megmarad. Talán örökké. Először elmúlik a rettenet, amelytől az elsötétített hálókörletben ébren hánykolódnak még a fiúk, akik Paál Sándort ismerték; mintha szólna, mintha belépne a szobába a folyósóról, az éjszakák apró neszeit, a hajnalok hűvösségét hozva, vagy verejtékszagát a forró nappaloknak. Mintha szólhatna, beléphetne még. [...]
Másodiknak elmúlik a szorongás. Hogy valamiképp, kimondhatatlanul, megfoghatatlanul mégiscsak felelősek vagyunk Paál Sándorért. A tisztesség nem kibúvót keres, hanem önmagát ülteti a vádlottak padjára, s a szigorú arcú, taláros, mozdíthatatlan bírák a tapasztalatok, a száz meg száz egyéni vonásból, az ezer meg ezer ismételhetetlen és soha nem ismétlődő cselekedetből, a számlálatlanul elpergő mozdulatokból összemásolódó általános. Hogy ha lehetett rajtuk, meg rajtuk segíteni, miért nem tudtunk segíteni Paál Sándoron?
Harmadiknak pedig elmúlik Paál Sándornak a neve, még az emléke is. [...] Ha pedig még ott, a folyóparton, a határszéli faluban él a népköltői hajlandóság, talán ballada lesz Paál Sándor történetéből, örökké csak riasztó, riogató ballada.
A valóban létezett Paál Sándor élete a tragédiáig már akkor követhetetlen volt, ma még inkább követhetetlen. Amit ismertünk - nemcsak én, de társai, parancsnokai - csupán vázlat. Amit tehát írok, nem a valóságos Paál Sándor története, hanem a hozzá hasonlóké.
Ballada a Paál Sándorokról.


Vissza a kezdőlapra
Futólépés az alvilágba
Balla Irma, Vaskuthy Gábor
Frantisek Fryda, Veszélyes határ
Gyilkosság a belvárosban
Gáldi László, Ismerjük meg a versformákat!
Deme László, Grétsy László, Wacha Imre, Nyelvi illemtan
Fülei-Szántó Endre, Szilágyi János, A nyelvtanulásról
Alberto Moravia, A közönyösök
Szabó József, Ballada Paál Sándorról



Könyvadatbázis 2008 Webmester: realexistenz@extra.hu